Pages Menu
Categories Menu

Jogi háttér

  • 2002. évi LV. törvény – a közvetítői tevékenységről1
  • 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet – a közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről
  • Közvetítők Európai Magatartási Kódexe
  • Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól

2x2


 

2002. évi LV. törvény

a közvetítői tevékenységről1

Az Országgyűlés a polgári jogviták bíróságon kívüli rendezésének elősegítése érdekében a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. § (1) E törvény célja, hogy elősegítse a természetes személyek és más személyek személyi és vagyoni jogaival kapcsolatban felmerült azon polgári jogviták rendezését, amelyekben a felek rendelkezési jogát törvény nem korlátozza.

(2) E törvény hatálya nem terjed ki a külön törvényben szabályozott más közvetítői vagy békéltetői eljárásra, továbbá a választottbírósági eljárás során lefolytatandó közvetítésre.

(3) Nincs helye e törvény szerinti közvetítői eljárásnak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XVI-XVIII., XX-XXI. és XXIV-XXV. fejezetei alá tartozó ügyekben. A Pp. XV. fejezete alá tartozó ügyekben a bíróság döntése szükséges a házasság érvényességének, illetőleg létezésének vagy nemlétezésének megállapításához, továbbá a házasság érvénytelenítéséhez és a házasság felbontásához.

(4)2 A bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetése alá tartozó ügyekben a közjegyző döntése szükséges a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetéséhez.

A közvetítés fogalma

2. § A közvetítés e törvény alapján lefolytatott olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja – összhangban az 1. § (1) bekezdésében foglaltakkal – a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett, harmadik személy (a továbbiakban: közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.

A közvetítő feladata

3. § A közvetítő feladata, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint közreműködjön a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában.

II. Fejezet

A KÖZVETÍTŐ MŰKÖDÉSE

A közvetítői névjegyzék vezetése és a közvetítővé válás feltételei

4. § (1)3 Az igazságügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) a közvetítőkről és a közvetítőket foglalkoztató jogi személyekről vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokról (a továbbiakban: jogi személyekről) közvetítői névjegyzéket (a továbbiakban: névjegyzék) vezet.

(2)4

(3)5

5. § (1)6 A közvetítői tevékenység folytatását a miniszter – a névjegyzékbe való felvétel útján – annak a természetes személynek engedélyezi, aki

a) felsőfokú végzettséggel és a végzettség megszerzésétől számított, annak megfelelő legalább ötéves igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik,

b) igazolja a miniszter rendeletében meghatározott közvetítői szakmai képzés elvégzését,

c)7 büntetlen előéletű, és nem áll a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt,

d) nem esik a (2) bekezdésben vagy egyéb jogszabályban foglalt kizáró ok alá.

(2) Nem vehető fel a névjegyzékbe az a természetes személy, aki cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll, vagy gondnokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelen [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 14. § (1) bekezdés, 15. § (1) bekezdés, 17. §].

(3) A névjegyzékbe kérelemre fel kell venni azt a jogi személyt, amelynek

a) létesítő okiratában a közvetítői tevékenység feltüntetésre került, és

b) van közvetítői tevékenység folytatására feljogosított tagja, vagy munkaviszony, továbbá munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében ilyen személyt (a továbbiakban együtt: alkalmazott) foglalkoztat, és ennek az alkalmazottnak közvetítői tevékenysége nem szünetel.

(4)8 A kérelmező az (1) és (3) bekezdésben foglalt feltételek mellett köteles igazolni a névjegyzékbe történő felvételi eljárás lefolytatásáért megállapított díj megfizetését.

(5)9 A természetes személy a miniszter rendeletében meghatározott módon köteles igazolni, hogy a közvetítői tevékenységhez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket a közvetítői szakmai képzés elvégzésével elsajátította.

(6)10 Vizsgálat alapján történő törlés esetén a természetes személy és jogi személy a törlésről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított öt évig nem vehető fel a névjegyzékbe.

5/A. §11 (1) Az 5. § (1) bekezdés szerinti közvetítői tevékenység engedélyezése iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg a kérelmező hatósági bizonyítvánnyal igazolja azt a tényt, hogy büntetlen előéletű, valamint nem áll a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, vagy kéri, hogy e tények fennállására vonatkozó adatokat a bűnügyi nyilvántartó szerv a miniszter részére – annak a közvetítői tevékenység engedélyezése iránti kérelem elbírálása céljából benyújtott adatigénylése alapján – továbbítsa. Az adatigénylés során a miniszter a (2) bekezdésben meghatározott adatokat igényelheti a bűnügyi nyilvántartó szervtől.

(2) A miniszter a közvetítői tevékenység gyakorlásának időtartama alatt lefolytatott hatósági ellenőrzés keretében ellenőrzi azt is, hogy a közvetítő büntetlen előéletű, és nem áll a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt. A miniszter adatot igényelhet a bűnügyi nyilvántartási rendszerből. Az adatigénylés kizárólag azon adatra irányulhat, hogy a közvetítő büntetlen előéletű-e, valamint a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll-e.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján megismert személyes adatokat a miniszter

a) a közvetítői tevékenység engedélyezése iránti eljárás jogerős befejezéséig vagy

b) a közvetítő névjegyzékbe vétele esetén a hatósági ellenőrzés időtartamára vagy a névjegyzékből való törlésre irányuló eljárásban az eljárás jogerős befejezéséig

kezeli.

5/B. §12 Közvetítői tevékenységet a 4. §-ban felsorolt személyeken és szervezeteken kívül az e törvényben meghatározottak szerint bírósági titkár is elláthat (a továbbiakban: bírósági közvetítés).

A névjegyzék

6. § (1) A névjegyzék tartalmazza a természetes személy

a) családi és utónevét,

b) születési helyét, idejét, anyja nevét,

c)13 felsőfokú és egyéb szakirányú végzettségét igazoló oklevelének, szakvizsgájának számát, keltét, tudományos fokozatát, a szakmai gyakorlat időtartamát, a közvetítői szakmai képzés (szakmai továbbképzés) elvégzését igazoló okirat számát, keltét,

d) névjegyzékbe vételének időpontját, a határozat számát,

e) közvetítői tevékenysége megkezdésének, szünetelésének, megszűnésének időpontját,

f) által megjelölt idegen nyelvet, amelyen közvetítést vállal,

g) szakterületét, amelyet a kérelemben megjelölt,

h) irodájának címét,

i) által megjelölt annak a jogi személynek a címét, amelynek alkalmazottjaként a közvetítői tevékenységet folytatja, vagy a közvetítői tevékenység folytatására megjelölt hely címét, ha az eltér a jogi személy székhelyétől,

j) elérhetőségi címét (postacímét, telefon-, telefaxszámát, e-mail címét),

k) lakcímét (postacímét, telefon-, telefaxszámát, e-mail címét),

l) munkahelye címét (postacímét, telefon-, telefaxszámát, e-mail címét),

m) szakmai testületi tagságát, a szakmai testület pontos megjelölésével, és

n) közvetítői igazolványának számát.

(2) A névjegyzék tartalmazza továbbá a jogi személy

a) elnevezését,

b) székhelyét,

c) nyilvántartását vezető bíróság vagy egyéb hatóság (a továbbiakban együtt: hatóság) elnevezését, továbbá nyilvántartási számát,

d) az 5. § (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott alkalmazottjának az (1) bekezdésben felsorolt adatait,

e) által a közvetítői tevékenység folytatására megjelölt hely címét, ha az eltér a székhelyétől, és

f) névjegyzékbe vételének időpontját, a határozat számát.

(3)14 A névjegyzék adatai – a 6. § (1) bekezdés b), k), l) pontjaiban foglaltak kivételével – nyilvánosak, amelyeket a miniszter a világhálón tesz közzé.

(4)15 A nyilvános adatok jogszabályban meghatározott körét a miniszter a Hivatalos Értesítőben is közzéteszi.

7. § (1) A természetes személy és a jogi személy alkalmazottja attól az időponttól válik jogosulttá a közvetítői tevékenység végzésére, amely időponttal a természetes személy vagy a jogi személy a névjegyzékbe bejegyzést nyert.

(2) Közvetítői tevékenységet a jogi személynek csak az az alkalmazottja végezhet, aki a névjegyzékben szerepel.

(3) A jogi személy közvetítői tevékenységre feljogosított alkalmazottját e tevékenysége körében a jogi személy tagja, vezető tisztségviselője nem utasíthatja.

A névjegyzékbe történő felvétel iránti kérelem

8. § (1)16 A névjegyzékbe történő felvételi kérelmet egy példányban, az erre rendszeresített nyomtatvány kitöltésével a miniszterhez kell benyújtani. Az eljárás telefaxon történő kapcsolattartással nem folytatható le.

(2)17 A kérelemnek a 6. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt adatokat kell – a 6. § (1) bekezdés d), e) és n), továbbá a 6. § (2) bekezdés f) pontjaiban foglaltak kivételével – tartalmaznia. A kérelemhez csatolni kell a 6. § (1) bekezdésének c), f) és m) pontjában írtak igazolására szolgáló iratok hiteles másolatát.

(3)18 Ha a kérelem hiányos, a miniszter a kérelmezőt harmincnapos határidő megjelölésével a hiányok pótlására hívja fel.

(4)19

(5)20

(6)21 A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvénytől eltérve, ha a miniszter a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem hozott határozatot, a kérelmezőt nem illeti meg a közvetítői tevékenység megkezdésének, illetve folytatásának joga, és a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvénynek a hatóság mulasztására vonatkozó általános szabályait kell alkalmazni.

9. § (1)22 A miniszter a közvetítőt a névjegyzékbe történő felvétellel egyidejűleg közvetítői minőségének igazolására szolgáló közvetítői igazolvánnyal látja el.

(2) Ha a névjegyzékbe felvételt nyert természetes személy jogi személy alkalmazottjaként jogosult a közvetítői tevékenység folytatására, az igazolvány a jogi személy elnevezését is tartalmazza.

A közvetítői tevékenység szüneteltetése

10. § (1) A természetes személy közvetítői tevékenységét szüneteltetheti.

(2)23 A természetes személy a szüneteltetés tényét a szüneteltetés megkezdését megelőző harminc nappal köteles bejelenteni, annak a névjegyzékben történő feltüntetése érdekében.

(3) A természetes személy csak abban az esetben kérheti a szüneteltetést, ha folyamatban lévő közvetítői eljárásban nem vesz részt.

(4)24 A miniszter a szüneteltetés befejezésének tényét a természetes személy bejelentése alapján tünteti fel a névjegyzékben.

A névjegyzékből való törlés

11. § (1) A természetes személyt törölni kell a névjegyzékből, ha

a) az 5. § (1) bekezdésében írt feltételek a névjegyzékbe történt felvételt követően megszűntek, vagy utóbb megállapításra kerül, hogy a felvételkor sem voltak meg,

b) a közvetítői feladatainak ellátására tartósan képtelenné válik,

c)25 a miniszter a törlést vizsgálat alapján elrendelte,

d)26 a továbbképzésre vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget,

e)27 azt a természetes személy kéri, vagy

f)28 meghalt.

(2) A jogi személyt a névjegyzékből törölni kell, ha

a)29 a hatóság, bíróság a nyilvántartásból törli,

b) nem felel meg az 5. § (3) bekezdésében foglaltaknak,

c) a közvetítői tevékenység folytatására feljogosított valamennyi alkalmazottjának a közvetítői tevékenysége szünetel,

d)30 a miniszter a törlést vizsgálat alapján elrendelte,

e) azt a jogi személy kéri.

(3) természetes személy és a jogi személy csak akkor kérheti a névjegyzékből való törlést, ha folyamatban lévő közvetítői eljárásban nem vesz részt.

12. § (1) A természetes személy és a jogi személy a névjegyzékből hivatalból való törlésről szóló határozat kézhezvételét követő 8 napon belül köteles a folyamatban lévő közvetítői eljárást megszüntetni és a felekkel elszámolni.

(2)31 A miniszter a névjegyzékből való törlésről szóló határozatban a természetes személy közvetítői igazolványát visszavonja, aki azt köteles a határozat közlésétől számított nyolc napon belül átadni.

A közvetítő továbbképzésben való részvételi, adatváltozás bejelentési, nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettsége32

12/A. §33 (1) A közvetítői tevékenység megfelelő szakmai színvonalának biztosítása érdekében – a megszerzett ismeretek és készségek folyamatos szintentartása, fejlesztése céljából – a természetes személyt továbbképzésben történő részvételi kötelezettség terheli. E kötelezettség alól a miniszter rendeletben mentességet állapíthat meg, ha a közvetítő meghatározott jogviszonyban rendszeresen végez közvetítői tevékenységet, vagy a közvetítői szakmai képzésekben meghatározott óraszámban oktatóként vesz részt.

(2) A továbbképzés ötéves időtartamú, egymást folyamatosan követő továbbképzési időszakokban történik. Az első továbbképzési időszak kezdete a továbbképzésre kötelezett névjegyzékbe vételének a napja.

(3) A továbbképzésre kötelezettnek a miniszter rendeletében meghatározott, a továbbképzési kötelezettség teljesítéseként elismert képzések valamelyikén kell részt vennie, és annak elvégezését a miniszter részére igazolnia.

13. §34 A természetes személy és a jogi személy a névjegyzékben nyilvántartott adataiban bekövetkezett változásokat a változástól számított 15 napon belül köteles bejelenteni a miniszternek.

14. § (1) A közvetítő (a jogi személy nevében eljáró közvetítő esetében a jogi személy) köteles évente, folyamatos sorszámozással ellátott nyilvántartást vezetni a lefolytatott közvetítői eljárásokról.

(2) A nyilvántartásnak tartalmaznia kell

a) a közvetítői eljárás megindításának az időpontját,

b) a felek nevét (elnevezését), lakcímét (székhelyét), a vita jellegét,

c) a közvetítői eljárás eredményessége esetén a megállapodás aláírásának, a közvetítői eljárás eredménytelensége esetén a közvetítői eljárás befejezésének időpontját,

d) annak feltüntetését, hogy az eljárásban jogi képviselő (meghatalmazott) részt vett-e, jogi képviselő részvétele esetén nevét, elérhetőségi címét, és

e) az eljárásban felszámított díj és költségek összegét.

15. §35 A közvetítő (a jogi személy nevében eljáró közvetítő esetében a jogi személy) minden tárgyévet követő év január 31. napjáig köteles adatszolgáltatást teljesíteni a miniszter részére a tárgyévben lefolytatott közvetítői eljárások, az eljárások során létrejött megállapodások számáról, az eredménytelenül zárult eljárások számáról (az ok megjelölésével) és a vita jellegéről.

16. §36 Ha a miniszter a hivatalból indított vizsgálata során az adatváltozás bejelentésével, a nyilvántartás vezetésével vagy az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésével összefüggő hiányosságokat állapít meg, harmincnapos határidő tűzésével felhívja az érintettet a hiányok pótlására.

III. Fejezet

A KÖZVETÍTŐI MŰKÖDÉS ELLENŐRZÉSE

A vizsgálat lefolytatása

17. § (1)37 A miniszter jogosult hivatalból vagy a közvetítői eljárásban érintettek (a felek, a szakértő, a közvetítői eljárásban meghallgatott más harmadik személy) bejelentése alapján a névjegyzékbe felvett természetes személynek és a jogi személynek (e fejezetben a továbbiakban: közvetítő) a közvetítéshez kapcsolódó működése rendszeres és eseti ellenőrzésére.

(2)38 A vizsgálat megkezdéséről a közvetítőt a miniszter írásban értesíti. Ha a vizsgálat bejelentés alapján indul, a miniszter értesítésével megküldi a bejelentést tartalmazó irat másolatát is, és felhívja a közvetítőt harmincnapos határidővel igazoló jelentés benyújtására. A határidő kérelemre egy alkalommal további harminc nappal meghosszabbítható.

(3) Az igazoló jelentés benyújtásának elmulasztása nem akadálya az eljárás lefolytatásának.

18. § (1)39 A vizsgálat során a miniszter által kijelölt személy (a továbbiakban: vizsgálóbiztos) jár el, aki a tényállást felderíti és az ügyet döntésre előkészíti.

(2) Vizsgálóbiztosként nem járhat el az a személy,

a) aki közvetítőként sem járhatott volna el [25. § (1)],

b)40 aki az eljárás alá vont közvetítőt foglalkoztató jogi személy alkalmazottja, vagy vezetője, illetve, ha az őt foglalkoztató jogi személynek a közvetítőt foglalkoztató jogi személlyel vagy az érintett felek bármelyikével való viszonyában többségi befolyás áll fenn, továbbá

c) az eljárás alá vont közvetítőnek (jogi személy esetében a nevében eljáró tagjának vagy alkalmazottjának és vezetőjének) a hozzátartozója (Ptk. 685. § b)pont].

(3)41

19. § (1) A bejelentésre indult eljárásban a vizsgálat során a közvetítőt (jogi személy esetében a jogi személy nevében közvetítőként eljárt alkalmazottat) és szükség szerint a jogi személy vezetőjét személyesen meg kell hallgatni. A hivatalból indult vizsgálat során a közvetítő kérelmére a személyes meghallgatás lehetőségét biztosítani kell.

(2)42 A vizsgálóbiztos a személyes meghallgatásról jegyzőkönyvet vesz fel.

(3)43

(4) Ha a közvetítő a személyes meghallgatáson nem vesz részt, és távolmaradását nem menti ki, a vizsgálóbiztos az eljárást lefolytatja. Ha a közvetítő a távolmaradását kimenti, a vizsgálóbiztos új időpontot tűz ki, és erről a közvetítőt írásban értesíti. Ha a közvetítő a megismételt személyes meghallgatáson – függetlenül attól, hogy távolmaradását kimentette-e – nem vesz részt, a vizsgálóbiztos az eljárást lefolytatja.

20. § (1)44

(2)45 Ha a vizsgálat során kötelezettségszegés megállapítására nem került sor, a miniszter az eljárást megszünteti.

(3)46 Ha a vizsgálat során megállapítást nyer, hogy a közvetítő e törvényben meghatározott vagy a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvényből következő kötelezettségeit megszegte, vagy azoknak nem tett eleget, a miniszter figyelmezteti a közvetítőt a törvényi rendelkezések betartására.

(4)47 Ha a közvetítő e törvényben meghatározott vagy a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvényből következő kötelezettségeit ismételten vagy súlyosan megszegi, vagy azoknak a figyelmeztetés ellenére nem tesz eleget, a miniszter a közvetítőt törli a névjegyzékből.

(5)48 Ha a közvetítő jogszabály által nem szabályozott vitarendezésben működik közre, kötelezettségeire e törvényben foglaltak megfelelően irányadók, és vele szemben a vizsgálat lefolytatható.

(6)49 A vizsgálat nem terjed ki olyan ügyekre, amelyekben bírósági vagy más hatósági eljárásnak van helye.

21. §50 Ha a miniszter határozatával a jogi személyt törli a névjegyzékből, a miniszter tájékoztatja a jogi személy alkalmazottjaként közvetítői tevékenységet folytató, a vizsgálattal nem érintett természetes személyt, hogy a jogi személy törlését követően csak akkor szerepelhet a névjegyzékben és folytathatja közvetítői tevékenységét, ha a miniszternek 30 napon belül bejelenti, hogy

a) működését hol vagy mely szervezet tagjaként, alkalmazottjaként, vagy

b) természetes személyként kívánja-e folytatni, vagy

c) kéri a tevékenység szüneteltetését.

Jogorvoslat

22. § (1)51

(2)52 A miniszter bírósági felülvizsgálattal megtámadható döntései elleni kérelemről a bíróság közigazgatási nemperes eljárásban, végzéssel határoz.

(3)53 A bíróság az ügyben a kérelem benyújtásától számított 60 napon belül határoz.

IV. Fejezet

A KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS

A közvetítő felkérése

23. § (1)54 A felek közös megegyezés alapján az általuk választott természetes személy vagy jogi személy közvetítőként történő felkérését írásban vagy elektronikus levélben kezdeményezhetik. A felek – ha annak igénye felmerül – egyidejűleg több természetes személy vagy jogi személy felkérését is kezdeményezhetik.

(2) A jogi személy a felkérésről értesíti az ügyben közvetítőként eljáró alkalmazottját.

(3) A felkérésnek tartalmaznia kell:

a) a felek nevét, elnevezését, lakhelyét vagy székhelyét, tartózkodási helyét,

b) a közvetítésre felkért természetes személy nevét vagy a jogi személy megnevezését,

c) ha a felet meghatalmazott képviseli, a meghatalmazott nevét, címét,

d) a vita tárgyát, és

e) a felek által az eljárás során használni kívánt idegen nyelvet.

(4) A felkérésben a feleknek nyilatkozniuk kell arról, hogy közös megegyezésük alapján a közöttük fennálló vitás ügy megoldását közvetítői eljárás keretében kívánják rendezni.

24. § (1) A természetes személy, továbbá a jogi személy nevében eljáró alkalmazott – a jogi személy vezetőjével egyeztetve – a kérelem kézhezvételét követő 8 napon belül köteles írásban nyilatkozni arról, hogy a felkérést elfogadja-e. Ha a felek által felkért természetes személy, továbbá a jogi személy nevében eljáró alkalmazott a felkérést elfogadja, a közvetítői eljárás lefolytatására, mint közvetítő, ő jogosult.

(2) A közvetítő a felkérést a 25. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti összeférhetetlenség esetén köteles visszautasítani, egyéb akadályoztatás esetén pedig visszautasíthatja.

Összeférhetetlenség

25. § (1) A közvetítő nem járhat el, ha

a) valamelyik felet képviseli,

b) a felek bármelyikének a Ptk. 685. § b) pontja szerinti hozzátartozója,

c)55 az őt foglalkoztató jogi személynek valamelyik féllel való viszonyában többségi befolyás áll fenn,

d) a felek bármelyikével munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, továbbá tagsági viszonyban áll,

e) az ügyben egyébként érdekelt, elfogult.

(2) A közvetítő köteles a feleket tájékoztatni arról a tényről, ha a felek bármelyikét a felkérést megelőző öt éven belül képviselte, vagy ha a felek bármelyikével munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, továbbá tagsági viszonyban állt a felkérést megelőző öt éven belül. Ha a felek a tájékoztatás alapján másként nem állapodnak meg, az ügyben a közvetítő nem járhat el.

(3) A felek ellenkező megállapodása hiányában az a személy, aki közvetítőként, a felek képviselőjeként vagy szakértőként részt vett a közvetítői eljárásban, továbbá tevékenységét szüneteltető közvetítő, abban a jogvitában, amely a közvetítői eljárás tárgya volt, vagy az annak alapjául szolgáló vagy az azzal összefüggő szerződésből, egyéb jogviszonyból keletkezett, nem járhat el

a) választottbíróként,

b) valamelyik fél képviselőjeként, vagy

c) szakértőként.

Titoktartási kötelezettség

26. § (1) A közvetítőt – ha törvény másként nem rendelkezik – titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást.

(2) A közvetítő titoktartási kötelezettsége a közvetítői tevékenység megszűnése után is fennáll.

A közvetítő díjazása

27. § (1) A közvetítő tevékenységéért díj jár és igényt tarthat a felmerült és igazolt költségei megtérítésére, továbbá a díj és költségek előlegezésére is.

(2) Az egyes ügyekben felszámítandó díj összegében a természetes személy vagy jogi személy és a felek szabadon állapodnak meg.

A közvetítői eljárás megindítása

28. § (1) Ha a közvetítő elfogadta a felkérést, a 24. § (1) bekezdése szerinti, a felekhez intézett elfogadó nyilatkozatában meghívja a feleket az első közvetítői megbeszélésre és tájékoztatja őket a képviselet lehetőségéről.

(2) A feleket meghatalmazás alapján nagykorú, cselekvőképes személy vagy jogi képviselő képviselheti. A feleknek, jogi személy fél esetében pedig a képviseletére feljogosított személynek az első közvetítői megbeszélésen és a megállapodás megkötésekor és aláírásakor személyesen, együttesen meg kell jelenniük.

(3) A közvetítő a közvetítői megbeszélést a névjegyzékben a közvetítői tevékenység folytatására megjelölt helyiségben vagy más, a felek számára elfogadható helyen tartja.

29. § Ha a felek bármelyike az első közvetítői megbeszélésen személyesen nem jelenik meg, a közvetítő a közvetítői eljárást nem indítja meg.

30. § (1) A közvetítő az első közvetítői megbeszélésen tájékoztatja a feleket

a) a közvetítés alapelveiről, a közvetítői megbeszélés főbb szakaszairól,

b) a hatékony megegyezési lehetőségek feltárásához vezető folyamatról,

c) az eljárás költségeiről,

d) a személyét és az eljárásba szükség szerint bevont szakértőt terhelő titoktartási kötelezettségről,

e) arról a lehetőségről, hogy a felek a személyüket terhelő titoktartási kötelezettségről külön megállapodhatnak,

f) arról a tényről, hogy mint közvetítő az ügyben – ha azt az ügy jellege megkívánja – csak az ügyhöz kapcsolódó joganyagot, szakmai tényeket ismertetheti,

g) a 32. § (4) és a 35. § (3) bekezdésében foglaltakról.

(2) Ha az első közvetítői megbeszélésen a felek változatlanul kérik a közvetítői eljárás lefolytatását, ezt a tényt a mindkét fél és a közvetítő aláírását tartalmazó írásos nyilatkozatban rögzítik. A nyilatkozatban a felek és a közvetítő megállapodnak az eljárás során felmerülő költségek, díjak előlegezésének és megfizetésének módjáról, ideértve az elállás és megszüntetés eseteit is, továbbá a felek megállapodhatnak a személyüket terhelő titoktartási kötelezettségről és az általuk szükségesnek tartott egyéb kérdésekről.

(3) Külön megállapodás hiányában a fél az eljárásban való részvételével felmerült költségeit (pl. utazás), valamint az általa meghallgatni kért személy költségeit maga viseli. A közvetítő közvetítői díját és költségeit, továbbá a szakértő díját és költségeit – eltérő megállapodás hiányában – a felek egymás között egyenlő arányban viselik.

31. § (1) A 30. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozat aláírásával a közvetítői eljárás megindul.

(2) A közvetítői eljárás megindítása az elévülést megszakítja. A közvetítői eljárás eredményes befejezése után az elévülésre a Ptk. 327. §-a (1) és (2) bekezdésében, a közvetítői eljárás eredménytelensége esetén a Ptk. 326. §-a (2) bekezdésében foglaltak irányadóak.

A közvetítői eljárás lefolytatása

32. § (1) A közvetítői eljárásban a közvetítő a feleket részletesen meghallgatja, biztosítva, hogy a felek egyenlő elbánásban részesüljenek. Ennek során a felek kifejthetik érdekeik alapján kialakított álláspontjukat és a rendelkezésükre álló iratokat is bemutathatják.

(2) Az első közvetítői megbeszélést követő egyes megbeszéléseken a feleknek – ha másként nem állapodnak meg – személyesen is jelen kell lenniük.

(3) A felek megállapodásától függően a közvetítő a közvetítői eljárást a felek együttes jelenlétében vagy külön-külön tartott megbeszélések formájában egyaránt lefolytathatja.

(4) A közvetítő az egyik féltől kapott tájékoztatást közölheti a másik féllel annak érdekében, hogy a másik fél ennek figyelembevételével álláspontját kialakíthassa, előadhassa, kivéve, ha a tájékoztatást adó fél nyilatkozata szerint a tájékoztatás nem hozható a másik fél tudomására.

A szakértő részvétele a közvetítői eljárásban

33. § (1) A közvetítő a felek egyetértésével szakértőt vehet igénybe. Szakértőként bárki eljárhat, aki valamely kérdésben kellő szakértelemmel rendelkezik, és akinek a személyében a felek megegyeznek. A szakértőre a közvetítő összeférhetetlenségére és a titoktartási kötelezettségére vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell.

(2) A szakértő a felkérés kézhezvételétől számított 8 napon belül írásban értesíti a közvetítőt a felkérés elfogadásáról vagy visszautasításáról, és a felkérés elfogadása esetén arról is nyilatkozik, hogy az ügyben érdektelen, illetve nem elfogult.

(3) A szakértő a szakértői véleményt a rendelkezésére bocsátott iratok alapján a felkérés kézhezvételétől számított 30 napon belül írásban terjeszti elő. A határidő a felek egyetértésével egy alkalommal meghosszabbítható. A felek megállapodásától függően a szakértő a közvetítői megbeszélésen személyesen is részt vehet.

(4) A szakértő tevékenységéért szakértői díj és költségtérítés jár.

Más harmadik személy részvétele a közvetítői eljárásban

34. § A közvetítő a felek kérésére a közvetítői eljárásban a vitás ügy körülményeiről tudomással bíró más személyeket is meghallgathat.

A közvetítői eljárás befejezése

35. § (1) A közvetítői eljárás befejeződik

a) a megállapodás aláírásának napjával,

b) azon a napon, amelyen az egyik fél közli a másik féllel és a közvetítővel, hogy a közvetítői eljárást befejezettnek tekinti,

c) azon a napon, amelyen a felek egybehangzóan kijelentik a közvetítő előtt, hogy kérik a közvetítői eljárás befejezését, vagy

d) a felek eltérő megállapodása hiányában a nyilatkozat aláírásának napjától számított négy hónap elteltével.

(2) A közvetítő a felek együttes jelenlétében megkötött megállapodást a közvetítői eljárás lefolytatására választott nyelven írásba foglalja, és a megállapodást tartalmazó okiratot a feleknek átadja. A megállapodást a közvetítő és az együttesen, személyesen jelen lévő felek aláírásukkal látják el.

(3) Ha a közvetítői eljárásban jogtanácsos, közjegyző vagy ügyvéd vett részt közvetítőként, az eljárás során létrejött, írásba foglalt megállapodás alapján joghatás kiváltására alkalmas okiratot nem készíthet és a közvetítő jogtanácsosként vagy ügyvédként annak ellenjegyzésére sem jogosult.

(4) Ha a megállapodásban névcsere, hibás név- vagy számelírás, számítási hiba vagy más hasonló elírás történt, a felek együttes kérelme alapján a közvetítő – a kérelem kézhezvételét követő – 15 napon belül kijavítja a megállapodást.

(5)56 A közvetítői eljárás megindítása, lefolytatása és befejezése során a személyes megjelenés követelményét nem kell teljesíteni, ha a közvetítői eljárást videokonferencia alkalmazásával folytatják le.

36. § (1) A közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesítsék.

(2) Ha törvény másként nem rendelkezik és a felek másként nem állapodtak meg, a közvetítői eljárás befejezését követően indult bírósági vagy választottbírósági eljárásban a felek nem hivatkozhatnak

a) a másik fél által, a vita lehetséges megoldásával összefüggésben a közvetítői eljárásban kifejtett álláspontra, javaslatra, és

b) a másik félnek a közvetítői eljárásban tett elismerő, joglemondó nyilatkozatára.

37. § (1) A közvetítői eljárás befejezésével egyidejűleg a közvetítő a felekkel elszámol.

(2) A közvetítő (a jogi személy nevében eljáró közvetítő esetében a jogi személy) a díj és költségek megfizetését (előlegezését), ha számlaadásra kötelezett, számla, ha számlaadásra nem kötelezett, átvételi elismervény kiállításával igazolja.

38. § (1) A közvetítő (a jogi személy nevében eljáró közvetítő esetében a jogi személy) a közvetítői eljárás megindítását igazoló nyilatkozatot, a létrejött megállapodást, vagy az eredménytelenül zárult eljárásról (az ok megjelölésével) készített feljegyzést az eljárás befejezését követő 10 évig köteles megőrizni.

(2) A felek költségére – kérelmük alapján – a közvetítő az őrzési idő alatt az iratokról egyszerű másolatot adhat ki.

IV. Fejezet57

A BÍRÓSÁGI KÖZVETÍTÉS58

A bírósági közvetítő59

38/A. §60 (1) Bírósági közvetítői tevékenységet az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnöke által – a közvetítői szakmai képzés elvégzésének igazolását követően – kijelölt bírósági titkár végezhet.

(2) Az (1) bekezdés szerint kijelölt bírósági titkár a bírósági közvetítéssel kapcsolatos tevékenysége során a bírósági közvetítő megjelölést használja (a továbbiakban: bírósági közvetítő).

A bírósági közvetítésre vonatkozó különös rendelkezések61

38/B. §62 (1) A bírósági közvetítésre a bíróság illetékességi területe és a polgári perrendtartás szerinti illetékességi szabályok nem irányadóak.

(2) A bírósági közvetítésre a 4-5/A. §, a 6-22. §, a 23. § (1), (2) és (3) bekezdés b) pontja, a 24. §, a 27. §, a 28. § (1) és (3) bekezdése és a 37. § nem alkalmazható.

(3)63 A peres vagy nemperes bírósági eljárás felei a bírósági közvetítés lefolytatása iránti közös kérelmüket a bírósági közvetítési feladatokat ellátó bíróságnál terjeszthetik elő.

(4) A bíróság a bírósági közvetítőként eljáró bírósági titkár nevéről, az első tájékoztató megbeszélés időpontjáról és az eljárásban történő képviselet lehetőségéről 8 napon belül tájékoztatja a feleket.

(5) Az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályokat a bírák kizárására vonatkozó külön törvényben meghatározott szabályokkal együtt kell alkalmazni.

(6) E törvény 38. §-a azzal az eltéréssel alkalmazandó, hogy a bírósági közvetítés során keletkezett iratokat a bíróság őrzi, és gondoskodik a másolatok kiadásáról.

V. Fejezet64

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatálybalépés és átmeneti rendelkezések

39. § Ez a törvény a kihirdetését követő 90. napon lép hatályba.

39/A. §65 (1) A névjegyzékbe 2010. január 1. napját megelőzően felvett természetes személy a közvetítői szakmai képzés elvégzését legkésőbb 2013. december 31. napjáig köteles igazolni a miniszternek. Ennek hiányában a természetes személyt törölni kell a névjegyzékből.

(2) Aki a közvetítői szakmai képzés elvégzését az (1) bekezdés szerint igazolta, annak az első továbbképzési időszak 2014. január 1. napján kezdődik; ha a szakmai képzés elvégzése és 2014. január 1. napja között továbbképzésen vett részt, az továbbképzési kötelezettségének teljesítésébe beszámít.

Felhatalmazások

40. §66 Felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg

a) a közvetítői igazolvány kiadására vonatkozó szabályokat, valamint az igazolvány tartalmi elemeit és formai kellékeit,67

b)68 a névjegyzék vezetésére, a névjegyzékbe történő felvételi kérelem benyújtására, a közvetítő adatváltozás bejelentési kötelezettségére és a névjegyzékben szereplő adatok kezelésére vonatkozó részletes szabályokat,

c)69 az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a névjegyzékbe történő felvételi eljárás lefolytatásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékét és megfizetésének szabályait,

d)70 a közvetítői szakmai képzésként és a továbbképzési kötelezettség teljesítéseként elfogadható képzéseket, a közvetítői szakmai képzés és a továbbképzési kötelezettség teljesítésének igazolásával kapcsolatos szabályokat, valamint a továbbképzési kötelezettség alóli mentesség eseteit és igazolásának szabályait,71

e)72 a bírósági közvetítés ügyvitelének rendjét az OBH elnöke véleményének kikérésével.

41. §73 Az OBH elnöke szabályzatban állapítja meg a bírósági közvetítéssel kapcsolatos részletszabályokat.

42-44. §74

 

63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet

a közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 40. § d) pontjában, valamint a 10. § tekintetében a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 75. § a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján, az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet 1. § h) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. § A közvetítői névjegyzékbe (a továbbiakban: névjegyzék) történő felvételhez szakmai képzésként a 2-5. §-okban foglalt követelményeknek megfelelő, közvetítői tárgyú, csoportos formában tartott képzés elvégzése (a továbbiakban: képzés) fogadható el.

2. § (1) A képzés során egy csoportban legfeljebb 25 tag vehet részt.

(2) A képzésnek tematikájában egymásra épülő elméleti és gyakorlati részből kell állnia.

3. § (1) A képzés legalább 60 órás (óránként 45 perces időtartamú) elméleti részének a következő ismereti és készségelemeket kell magában foglalnia:

a) konfliktuselméleti alapismeretek és készségek,

b) tárgyalási alapismeretek és készségek,

c) közvetítői technikai, módszertani ismeretek és készségek,

d) folyamatvezetési, dinamikai ismeretek és készségek,

e) kérdezéstechnikai ismeretek és készségek,

f) különféle konfliktus-szintekhez illeszkedő közvetítői technikai ismeretek és készségek,

g) problémás szereplők kezelésével kapcsolatos közvetítői technikai ismeretek és készségek,

h) pszichológiai ismeretek és készségek, valamint

i) a közvetítői tevékenységre vonatkozó jogszabályi ismeretek.

(2) Az elméleti képzési rész két, legalább 30 órás időtartamú modulra bontható.

(3) Egy modul a képzés részét képező ismereti és készségelemek közül azoknak az együttese, amelyek a többi ismereti és készségelemhez képest önállóan kezelhetők, és a modul elsajátítását követően a kérelmező képes az abban foglalt ismereteket, készségeket egyénileg alkalmazni.

4. § (1) A képzés gyakorlati része során a gyakorlatszerzést – legalább egy befejezett, teljes közvetítői ügy vonatkozásában – a következő módozatok valamelyikével kell biztosítani:

a) szimulált esetgyakorlat,

b) mentorált esetgyakorlat,

c) esetmegbeszélő csoportban való részvétel,

d) esettanulmány készítése,

e) módszerspecifikus szupervízió.

(2) A szimulált esetgyakorlat célja egy megtörtént közvetítői ügy rekonstruálása, ennek során a közvetítő és a felek szerepének kiértékelése a képzés során szervezett csoport oktatójának és tagjainak részvételével.

(3) A mentorált esetgyakorlat során egy valós közvetítői eljárás tényleges lefolytatására kerül sor. A közvetítői eljárás lefolytatása, valamint a közvetítő és a felek szerepének kiértékelése folyamatos oktatói irányítás mellett valósul meg.

(4) A módszerspecifikus szupervízió oktató irányításával megvalósuló gyakorlatszerzési módozat, mely egy megtörtént közvetítői ügy elemzésére, az annak során történt hibák és legjobb módszerek feltárására szolgál, csoportos vagy konzultációs formában. A módszerspecifikus szupervízió során kizárólag az alkalmazott módszerek helyessége, és nem a közvetítés tartalma, eredménye alapján történik meg a közvetítői ügy vizsgálata.

5. § (1) A képzés szakmai irányításában és megtartásában olyan oktatónak is közre kell működnie, aki a képzés megindításakor legalább hároméves közvetítői oktatói gyakorlattal rendelkezik.

(2) Közvetítői oktatói gyakorlatnak a 3. § (1) bekezdés szerinti ismeretek, készségek, valamint a 4. § (1) bekezdés szerinti gyakorlatszerzési módozatok tárgyában oktatóként szerzett gyakorlat minősül.

(3) Az oktatók számának a képzésben szervezett csoport tagjainak számához kell igazodnia úgy, hogy a csoportban 15 főig legalább egy, 15 fő felett legalább két, az (1) bekezdés szerinti gyakorlattal rendelkező oktató részvételét kell biztosítani.

6. § (1) A képzés teljesítését a kérelmezőnek a képzést szervező intézmény által a képzés elvégzéséről kiállított igazolással (oklevéllel, bizonyítvánnyal) kell igazolnia.

(2) A kérelmezőnek az (1) bekezdés szerinti igazoláshoz csatolnia kell a képző intézmény nyilatkozatát

a) annak a csoportnak a létszámáról, amelyben a kérelmező a képzés során részt vett,

b) az a) pont szerinti csoportban közreműködő oktatók számáról,

c) a közreműködő oktatók 5. § (1) bekezdés szerinti gyakorlatának tartalmáról, továbbá időtartamáról,

d) a képzés elméleti részének időtartamáról, valamint

e) a képzésben oktatott 3. § (1) bekezdés szerinti ismeretekre és készségekre vonatkozó tematikáról és a gyakorlati rész során alkalmazott gyakorlatszerzési módozatokról.

(3) Külföldön elvégzett képzés esetében az (1) és (2) bekezdésben foglalt iratok magyar nyelvű fordítását is csatolni kell.

(4) A (2) bekezdésben foglalt adatok közül nem kell az intézmény nyilatkozatát csatolni azokról, amelyek a képzésről vagy a képzési programról vezetett hatósági nyilvántartásban rendelkezésre állnak. Ilyenkor a kérelmezőnek a képzés, képzési program azonosításához szükséges adatokat (a nyilvántartó hatóság megnevezése, a képzés, képzési program megnevezése és nyilvántartási száma) kell megadnia, melyek alapján a szükséges adatok közlése iránt az igazságügyi és rendészeti miniszter (a továbbiakban: miniszter) hivatalból keresi meg a nyilvántartást vezető hatóságot.

7. § (1) A továbbképzési kötelezettség továbbképzési kreditpontok megszerzésével teljesíthető.

(2) A közvetítői névjegyzékben szereplő természetes személynek (a továbbiakban: közvetítő) egy továbbképzési időszak folyamán 50 továbbképzési kreditpontot kell elérnie a következő továbbképzési formák közül legalább kétféle továbbképzési forma elvégzésével:

a) a 3. §-ban meghatározottak szerinti valamely elméleti képzési modul,

b) a 4. §-ban meghatározottak szerinti gyakorlati képzés valamely gyakorlatszerzési módozata,

c) a képzést szervező intézmény oktatójával együtt közvetítői eljárás lefolytatása, vagy

d) közvetítői tárgyú szakmai konferencián való részvétel.

(3) Közvetítői tárgyú szakmai konferenciaként olyan konferencia vehető figyelembe, amelyen legalább három előadás tárgya a polgári jogi közvetítés. A továbbképzési kötelezettség teljesítéséhez legfeljebb három szakmai konferencia vehető figyelembe.

(4) Egy továbbképzési forma elvégzéséért 10 továbbképzési kreditpont jár.

8. § (1) A közvetítő a továbbképzési kötelezettség teljesítését

a) a 7. § (2) bekezdés a)-c)) pontjai esetében a képzést szervező intézmény,

b) a 7. § (2) bekezdés d) pontja esetében a részvételről és a konferencia programjáról a konferencia szervezője

által kiállított okirattal igazolja.

(2) Az igazolásokat a továbbképzési időszak utolsó napjáig, az 50 kreditpont elérését követően összegyűjtve kell megküldeni a miniszter részére.

9. § (1) E rendelet 2010. január 1-jén lép hatályba.

(2) E rendelet 1-6. §-ait a hatálybalépése után indult névjegyzékbe való felvételi eljárások során kell alkalmazni.

10. §1

11. § E rendelet az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) 4. cikk (2) bekezdésének való megfelelést szolgálja.

 

Közvetítők Európai Magatartási Kódexe

E magatartási kódex számos olyan alapelvet határoz meg, amelyek mellett az egyes közvetítők – saját felelősségükre – önkéntes alapon elkötelezhetik magukat. A kódexet a polgári és kereskedelmi ügyekben megvalósuló bármilyen jellegű közvetítésben eljáró közvetítő alkalmazhatja.

A közvetítői szolgáltatást nyújtó szervezetek is vállalhatnak hasonló elkötelezettséget azáltal, hogy a nevükben tevékenykedő közvetítőket a magatartási kódex betartására kérik. A szervezetek rendelkezésre bocsáthatják az általuk annak elősegítése érdekében hozott intézkedésekre (például képzés, értékelés és megfigyelés) vonatkozó információkat, hogy az egyes közvetítők tiszteletben tartsák e kódexet.

A magatartási kódex alkalmazásában közvetítésnek minősül minden olyan – bárhogyan nevezett vagy hivatkozott – rendezett eljárás, amelynek során valamely

jogvitában érintett két vagy több fél önkéntes alapon, kísérletet tesz arra, hogy a köztük fennálló jogvita tárgyában, egymás között, egy harmadik fél – a továbbiakban: közvetítő – közreműködésével megegyezésre jussanak.

A magatartási kódex követése nem érinti a nemzeti jogszabályokat, illetve az egyes szakmákra vonatkozó szabályokat. A közvetítői szolgáltatásokat nyújtó szervezetek részletesebb kódexeket is kidolgozhatnak, amelyek alkalmazkodnak sajátos környezetükhöz, illetve az általuk kínált közvetítői szolgáltatások fajtáihoz, például olyan különleges területek tekintetében is, mint a családi mediáció vagy a fogyasztói közvetítés.

1. A KÖZVETÍTŐ SZAKMAI ALKALMASSÁGA, KIJELÖLÉSE ÉS DÍJAI, VALAMINT

A KÖZVETÍTŐI SZOLGÁLTATÁSOK HIRDETÉSE

1.1. Szakmai alkalmasság

A közvetítőnek szakértelemmel kell rendelkeznie és tájékozottnak kell lennie a közvetítési eljárás terén. A közvetítőnek a közvetítői készségekkel kapcsolatos képzettséget, valamint folyamatos továbbképzést és gyakorlatot kell felmutatnia, figyelembe véve valamennyi érvényes normát vagy akkreditációs rendszert.

1.2. Kijelölés

A közvetítő tanácskozik az érintett felekkel a közvetítésre alkalmas időpontok tekintetében. A kijelölés elfogadása előtt a közvetítő megbizonyosodik afelől, vajon megfelelő háttérrel rendelkezik-e és alkalmas-e az adott ügyben a közvetítés lefolytatására. A szakmai hátterére és tapasztalatára vonatkozó információkat – kérésre – a felek rendelkezésére bocsátja.

1.3. Díjak

Amennyiben erre korábban nem került sor, a közvetítő minden esetben tájékoztatja a feleket az általa alkalmazni kívánt díjazási módról. A közvetítő nem fogadhatja el a közvetítést mindaddig, amíg valamennyi érintett fél el nem fogadta a díjazására vonatkozó alapelveket.

1.4. A közvetítői szolgáltatások hirdetése

A közvetítők tevékenységüket hirdethetik, feltéve hogy ez szakmai, hitelt érdemlő és tisztességes módon történik.

 

2. FÜGGETLENSÉG ÉS PÁRTATLANSÁG

2.1. Függetlenség

A közvetítő, amennyiben a függetlenségét befolyásoló vagy összeférhetetlenséget okozó, vagy ilyen jellegűnek tekinthető körülmény áll fenn, köteles eljárása vagy annak folytatása előtt e körülményeket a felek tudomására hozni.

Ilyen körülmények közé tartoznak a következők:

– a felek bármelyikével fennálló bármiféle személyes vagy üzleti kapcsolat,

– a közvetítés eredményéhez kapcsolódó bármely – közvetlen vagy közvetett – pénzügyi vagy más érdekeltség,

– a közvetítő vagy cégének alkalmazottja a felek bármelyikének felkérésére a közvetítőétől eltérő bármilyen minőségben már eljárt.

Ilyen esetben a közvetítő csak akkor fogadhatja el a közvetítői szerepet, illetve folytathatja a közvetítést, ha bizonyos abban, hogy a teljes pártatlanság szavatolása érdekében teljes körű függetlenséggel képes elvégezni a közvetítést, és ha a felek ehhez kifejezetten hozzájárulnak.

A közzétételi kötelezettség az eljárás ideje alatt folyamatosan fennáll.

2.2. Pártatlanság

A közvetítő köteles a felekkel szemben mindenkor pártatlanul eljárni, és törekedni arra, hogy eljárását pártatlannak tekintsék, valamint köteles a közvetítési eljárás tekintetében egyformán valamennyi fél segítségére lenni.

 

3. A KÖZVETÍTÉSI MEGÁLLAPODÁS, AZ ELJÁRÁS ÉS A MEGEGYEZÉS

3.1. Eljárás

A közvetítő köteles biztosítani, hogy a felek megértsék a közvetítési eljárás jellemzőit, valamint a közvetítő és a részt vevő felek abban játszott szerepét.

A közvetítőnek különösen azt kell biztosítania, hogy a közvetítés megkezdése előtt a felek megértették a közvetítési megállapodás feltételeit és kikötéseit, és kifejezetten egyetértettek azokkal, ideértve különösen bármely olyan alkalmazandó rendelkezést, amely a közvetítőre és a felekre háruló titoktartási kötelezettségekre vonatkozik.

A közvetítési megállapodás a felek kérésére írásba foglalható.

A közvetítő az eljárást megfelelő módon köteles folytatni, figyelembe véve az eset körülményeit, ideértve az erőviszonyokban esetleg fennálló különbségeket, a felek által kifejezett kéréseket, a jogállamiság elvét, valamint a gyors vitarendezés szükségességét. A felek szabadon megállapodhatnak a közvetítővel abban, hogy milyen módon – szabályzatra vagy más alapra támaszkodva – történjék a közvetítés.

A közvetítő – amennyiben hasznosnak ítéli – a feleket külön-külön is meghallgathatja.

3.2. Az eljárás igazságossága

A közvetítő köteles biztosítani, hogy valamennyi félnek megfelelő lehetősége nyíljék az eljárásban való részvételre.

A közvetítő szükség esetén köteles tájékoztatni a feleket, és megszüntetheti a közvetítést, amennyiben:

– olyan megegyezés születik, amely a közvetítő számára – figyelembe véve az ügy körülményeit és a közvetítő szakmai megítélése szerint – érvényesíthetetlennek vagy jogellenesnek tűnik, vagy

– a közvetítő megítélése szerint a közvetítés folytatása valószínűleg nem vezet megegyezéshez.

3.3. Az eljárás vége

A közvetítő köteles megtenni a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a felek megegyezése a tényállás teljes ismeretében és hozzájárulásukkal jöjjön létre, és valamennyi fél megértse a megegyezés feltételeit.

A felek bármikor indokolás nélkül elállhatnak a közvetítéstől.

A közvetítő – a felek kérésére és szakmai tudásának keretei között – tájékoztathatja a feleket arról, milyen módon önthetik formába a megegyezést, és milyen lehetőségek állnak rendelkezésükre a megegyezés érvényesítésére.

 

4. TITOKTARTÁS

A közvetítő köteles bizalmasan kezelni valamennyi olyan információt, amely a közvetítésből ered, illetve azzal kapcsolatos, ideértve azt a tényt is, hogy közvetítésre kerül vagy került sor, kivéve, ha az említett információ kiadására jogszabály vagy a közérdek kötelezi. Az egyik fél által a közvetítő számára bizalmasan felfedett információ nem bocsátható a többi fél rendelkezésére engedély nélkül, kivéve, ha jogszabály írja elő.

 

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól

 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

  • tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 61. cikke c) pontjára, valamint 67. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdésére,

  • tekintettel a Bizottság javaslatára,
  • tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [1],
  • a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően [2],

 

mivel:

(1) A Közösség célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítását és fenntartását, ahol a személyek szabad mozgása biztosított. Ennek érdekében a Közösségnek többek között intézkedéseket kell elfogadnia a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködés terén, amelyekre a belső piac helyes működéséhez van szükség.

(2) Az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés elve alapvető, ezért az Európai Tanács 1999. október 15– 16-i tamperei ülésén, az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés lehetővé tétele érdekében felszólította a tagállamokat alternatív, bíróságon kívüli eljárások kidolgozására.

(3) A Tanács 2000 májusában alternatív polgári és kereskedelmi jogi vitarendezési módszerekről szóló következtetéseket fogadott el, amelyekben megállapította, hogy az alapelvek kidolgozása e területen nélkülözhetetlen lépés a polgári és kereskedelmi ügyekben folyó viták rendezésére szolgáló, bíróságon kívüli eljárások fejlesztésének és működésének lehetővé tétele felé, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés egyszerűsítése és javítása érdekében.

(4) 2002 áprilisában a Bizottság zöld könyvet nyújtott be a polgári és kereskedelmi törvény szerinti alternatív vitarendezési módszerekről, számba véve az Európai Unióban az alternatív vitarendezési módszereket illetően fennálló helyzetet, és széles körű konzultációkat kezdeményezett a tagállamokkal és az érdekelt felekkel a közvetítés használatának előmozdítására irányuló lehetséges intézkedésekről.

(5) Az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés biztosításának célja – az Európai Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítására irányuló politikájának részeként – a bírósági és a bíróságon kívüli vitarendezési módszerekhez való hozzáférést egyaránt magában kell hogy foglalja. Ennek az irányelvnek hozzá kell járulnia a belső piac helyes működéséhez, különösen a közvetítési szolgáltatások hozzáférhetőségét illetően.

(6) A közvetítés a polgári és kereskedelmi ügyekben a viták takarékos és gyors, bíróságon kívüli rendezését biztosíthatja, a felek igényei szerint kialakított eljárások révén. A közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodásokat nagyobb valószínűséggel tartják be önként, és valószínűbb, hogy a felek között korrekt és fenntartható kapcsolat marad meg. Ezek az előnyök még inkább szembetűnőbbek a határokon átnyúló elemeket is tartalmazó helyzetekben.

(7) A közvetítés igénybevételének további támogatására és a közvetítést igénybe vevő felek számára támaszt nyújtó, kiszámítható jogi keret biztosítása érdekében szükség van különösen a polgári eljárás kulcsfontosságú szempontjaival foglalkozó keretjogszabályok bevezetésére.

(8) Ezen irányelv rendelkezései csak a határokon átnyúló vitákban történő közvetítésre alkalmazandók, azonban semmi nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy ezeket a rendelkezéseket belföldi közvetítési eljárásokban is alkalmazzák.

(9) Ez az irányelv semmiképpen nem akadályozhatja a modern kommunikációs technológiák alkalmazását a közvetítési eljárásban.

(10) Ezt az irányelvet azokban az eljárásokban kell alkalmazni, amelyekben a határokon átnyúló vitában részt vevő kettő vagy több fél önkéntes alapon, közvetítő segítségével maga kísérli meg vitájának peren kívüli megállapodás elérésével történő rendezését. Ezt az irányelvet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni. Nem alkalmazandó ugyanakkor olyan jogokra és kötelezettségekre, amelyekről a felek a megfelelő alkalmazandó jogszabályok alapján nem rendelkezhetnek. Az ilyen jogok és kötelezettségek különösen gyakoriak a családjogban és a munkajogban.

(11) Ez az irányelv nem alkalmazandó a szerződéskötést megelőző tárgyalásokra, sem a bírósági jellegű eljárásokra, úgymint az egyes bírósági békéltetési rendszerek, fogyasztói panaszrendszerek, választott bíráskodás és szakértői határozat, illetve a vita rendezésére hivatalos – jogilag kötelező vagy nem kötelező érvényű – ajánlást kiadó személyek vagy testületek kezelésében lévő eljárások.

(12) Az irányelv olyan esetekre is alkalmazandó, amelyekben bíróság utalja a feleket közvetítésre vagy a nemzeti jog írja elő számukra közvetítés igénybevételét. Továbbá amennyiben a nemzeti jog értelmében bíró közvetítőként járhat el, ez az irányelv alkalmazandó az olyan bíró által végzett közvetítésre is, aki nem felelős a vitás ügyre vagy ügyekre vonatkozó bírósági eljárásokért. Ezen irányelv hatálya ugyanakkor nem terjedhet ki a vitás ügyben eljáró bíróság vagy bíró által a bírósági eljárás keretei között a vita rendezésére tett kísérletekre, vagy olyan esetekre, amelyekben az eljáró bíróság vagy bíró segítséget vagy tanácsot kér egy hozzáértő személytől.

(13) Az ezen irányelv által előírt közvetítés önkéntes eljárás abban az értelemben, hogy azt a felek maguk irányítják, kívánságuk szerint szervezhetik és tetszőleges időpontban meg is szakíthatják. A nemzeti jognak azonban lehetőséget kell biztosítania a bíróságoknak a közvetítési eljárásra vonatkozó határidők megszabására. A bíróság továbbá – adott esetben – felhívhatja a felek figyelmét a közvetítés lehetőségére.

(14) Ez az irányelv nem sértheti a közvetítés igénybevételét kötelezővé tevő, ösztönző vagy szankcionáló nemzeti jogszabályokat, feltéve, hogy az ilyen jogszabályok nem akadályozzák a feleket az igazságszolgáltatás igénybevételéhez való joguk gyakorlásában. Ez az irányelv nem érintheti a meglévő önszabályozó közvetítési rendszereket, amennyiben ezek az irányelv hatálya alá nem eső szempontokkal foglalkoznak.

(15) A jogbiztonság érdekében ez az irányelv megjelöli, hogy mely időpont alapvető fontosságú annak eldöntésében, hogy egy, a felek által közvetítés útján rendezni kívánt vita határokon átnyúló vita-e vagy sem. Írásos megállapodás hiányában úgy kell tekinteni, hogy a felek abban az időpontban állapodtak meg a közvetítés igénybevételéről, amikor a közvetítési folyamat megkezdésére irányuló konkrét lépéseket megtették.

(16) A titoktartás tekintetében szükséges kölcsönös bizalom biztosítása, az elévülési időszakokra gyakorolt hatás, valamint a közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodások elismerése és végrehajtása érdekében a tagállamoknak bármely általuk megfelelőnek ítélt eszközzel ösztönözniük kell a közvetítők képzését és a közvetítési szolgáltatások nyújtása vonatkozásában hatékony minőségellenőrzési mechanizmusok bevezetését.

(17) A tagállamoknak határozzák meg az ilyen mechanizmusokat, amelyek piaci alapú megoldások igénybevételére is kiterjedhetnek, továbbá e tekintetben a tagállamoktól nem kívánható finanszírozás. A mechanizmusoknak a közvetítési eljárás rugalmasságának és a felek autonómiájának megőrzését és annak biztosítását kell célozniuk, hogy a közvetítés hatékony, pártatlan és hozzáértő módon történjen. A közvetítőket tájékoztatni kell a közvetítők európai magatartási kódexéről, amelyet elérhetővé kell tenni az interneten a nyilvánosság számára is.

(18) A fogyasztóvédelem területén a Bizottság ajánlást [3] fogadott el, amely megállapítja azokat a minőségi minimumkritériumokat, amelyeket a fogyasztói jogviták közös megegyezésen alapuló rendezésében eljáró bíróságon kívüli testületeknek felhasználóik részére kínálniuk kell. Az ajánlás hatálya alá tartozó közvetítőket vagy szervezeteket ösztönözni kell az ajánlás alapelveinek tiszteletben tartására. Az ezekre a testületekre vonatkozó információk terjesztésének megkönnyítése érdekében a Bizottság létrehoz egy adatbázist azokról a bíróságon kívüli rendszerekről, amelyek a tagállamok szerint betartják az említett ajánlás elveit.

(19) A közvetítést nem szabad a bírósági eljárás kevésbé hatékony alternatívájának tekinteni, abban az értelemben, hogy a közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodások betartása a felek jó szándékától függene. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a közvetítés eredményeképpen létrejött írásbeli megállapodásban részes felek a megállapodásuk tartalmát végrehajthatóvá nyilváníttathassák. A tagállamok csak akkor tagadhatják meg egy megállapodás végrehajthatóvá nyilvánítását, ha annak tartalma ellentétes a tagállam jogszabályaival – ideértve a nemzetközi magánjogi jogszabályokat is –, vagy ha a tagállam jogszabályai nem rendelkeznek az adott megállapodás tartalmának végrehajthatóságáról. Ez az eset áll fenn, ha a megállapodásban meghatározott kötelezettség jellegéből adódóan nem végrehajtható.

(20) Egy adott tagállamban végrehajthatóvá nyilvánított, közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodás tartalmát a vonatkozó közösségi vagy nemzeti jogszabályok alapján a többi tagállamban el kell ismerni és végrehajthatóvá kell nyilvánítani. Ez történhet például a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet [4], vagy a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet alapján [5].

(21) A 2201/2003/EK rendelet kifejezetten előírja, hogy ahhoz, hogy más tagállamban végrehajthatóak legyenek, az ilyen megállapodásoknak végrehajthatónak kell lenniük a megkötésük helye szerinti tagállamban. Következésképpen, ha egy családjogi közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodás tartalma nem végrehajtható a megkötésének helye szerinti tagállamban, és abban a tagállamban, amelyben végrehajthatósága iránti kérelmet benyújtották, ez az irányelv nem ösztönözheti a feleket arra, hogy a kérdéses megállapodásnak egy másik tagállamban való végrehajthatóvá nyilvánítása révén a megállapodás helye szerinti tagállam jogát megkerüljék.

(22) Ez az irányelv nem érintheti a közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodások végrehajtására irányuló tagállami szabályokat.

(23) A közvetítésben fontos a bizalmas jelleg, és ennélfogva az irányelvnek elő kell írnia a polgári eljárási szabályok minimális mértékű összeegyeztethetőségét tekintettel arra, hogy miként védhető meg a közvetítés bizalmassága az ezt követő polgári és kereskedelmi, bírósági vagy választott bírósági eljárások során.

(24) Annak érdekében, hogy a feleket a közvetítés igénybevételére ösztönözzék, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az elévülési időszakra vonatkozó szabályaik ne akadályozzák meg a feleket abban, hogy bírósághoz vagy választott bírósághoz forduljanak, ha közvetítési kísérletük sikertelen. A tagállamoknak annak ellenére is biztosítaniuk kell ennek az eredménynek az elérését, hogy az irányelv nem harmonizálja az elévülési időszakokra vonatkozó nemzeti jogszabályokat. Ez az irányelv nem érintheti a tagállamokban – például a közlekedési jog területén – végrehajtott nemzetközi megállapodásokban előírt elévülési időszakokkal kapcsolatos rendelkezéseket.

(25) A tagállamoknak ösztönözniük kell, hogy a közvélemény számára nyújtsanak tájékoztatást a közvetítők vagy a közvetítői szolgáltatást nyújtó szervezetek elérhetőségére vonatkozóan. Ösztönözniük kell továbbá a jogászokat, hogy tájékoztassák ügyfeleiket a közvetítés lehetőségéről.

(26) A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás [6] 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(27) Ez az irányelv törekszik az alapvető jogok érvényesülésének elősegítésére, és figyelembe veszi különösen az Európai Unió alapjogi chartájában elismert elveket.

(28) Mivel ezen irányelv célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke vagy hatása miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(29) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkének megfelelően az Egyesült Királyság és Írország jelezte részvételi szándékát ezen irányelv elfogadásában és alkalmazásában.

(30) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

 

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Cél és hatály

(1) Ezen irányelv célja a jogviták alternatív rendezéséhez való hozzáférés elősegítése és a jogviták egyezséggel történő rendezésének megkönnyítése, azáltal, hogy ösztönzi a közvetítés igénybevételét és biztosítja a közvetítés és a bírósági eljárás közötti kiegyensúlyozott kapcsolatot.

(2) Ezt az irányelvet határokon átnyúló vitákban, polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, kivéve azon jogok és kötelezettségek tekintetében, amelyekről a megfelelő alkalmazandó jogszabályok szerint a felek nem rendelkeznek. Ez az irányelv nem terjed ki különösen az adó-, vám- vagy közigazgatási ügyekre, vagy az államnak a közhatalmi jogosítványai gyakorlása (acta iure imperii) során végrehajtott intézkedéseire vagy mulasztásaira vonatkozó felelősségre.

(3) Ebben az irányelvben a “tagállamok” kifejezés a tagállamokat jelenti, Dánia kivételével.

2. cikk

Határokon átnyúló viták

(1) Ezen irányelv alkalmazásában határokon átnyúló vita az olyan vita, amelyben legalább az egyik fél a másik félétől eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel abban az időpontban, amikor:

a) a felek a vita felmerülését követően megállapodnak a közvetítés igénybevételéről;

b) a közvetítést a bíróság rendeli el;

c) a közvetítés igénybevételére vonatkozó kötelezettség keletkezik a nemzeti jog szerint; vagy

d) az 5. cikk alkalmazásában a feleket felhívják a közvetítés igénybevételére.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a 7. és 8. cikk alkalmazásában határokon átnyúló vita az olyan vita is, amelyben a felek közötti közvetítést követően az (1) bekezdés a), b) vagy c) pontjában említett időpontban a felek lakóhelyéül vagy szokásos tartózkodási helyéül szolgáló tagállamtól eltérő tagállamban bírósági vagy választott bírósági eljárást indítottak.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a lakóhelyet a 44/2001/EK rendelet 59. és 60. cikkével összhangban kell meghatározni.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a) “Közvetítés”: olyan strukturált eljárás – függetlenül megnevezésétől vagy az arra való hivatkozástól –, amelyben egy jogvitában részt vevő két vagy több fél önkéntes alapon, közvetítő segítségével maga kísérli meg vitájának megállapodással történő rendezését. Ezt az eljárást a felek kezdeményezhetik, vagy bíróság javasolhatja vagy rendelheti el, vagy egy tagállam joga írhatja elő.

A közvetítés magában foglalja továbbá a kérdéses jogvitára vonatkozó bármely bírósági eljárásért nem felelős bíró által végzett közvetítést. Nem foglalja magában a jogvitára vonatkozó bírósági eljárás folyamán a megkeresett bíróság vagy bíró részéről a kérdéses jogvita rendezésére tett kísérleteket.

b) “Közvetítő”: bármely harmadik személy, akit felkértek hatékony, pártatlan és hozzáértő módon folytatott közvetítésre, függetlenül e harmadik személy megnevezésétől vagy szakmájától az érintett tagállamban, valamint a harmadik személynek a közvetítés lebonyolítására való kinevezése vagy felkérése módjától.

4. cikk

A közvetítés minőségének biztosítása

(1) A tagállamok minden általuk megfelelőnek tartott eszköz segítségével ösztönzik az önkéntes magatartási kódexeknek a közvetítők és a közvetítési szolgáltatást nyújtó szervezetek általi kidolgozását és az ezekhez történő csatlakozást, valamint a közvetítési szolgáltatások nyújtására vonatkozó egyéb hatékony minőség-ellenőrzési mechanizmusokat.

(2) A tagállamok ösztönzik a közvetítők alap- és továbbképzését annak biztosítása érdekében, hogy a közvetítésre a felek szempontjából hatékony, pártatlan és hozzáértő módon kerüljön sor.

5. cikk

Közvetítés igénybevétele

(1) Adott esetben, és tekintettel az eset valamennyi körülményére, az ügyben eljáró bíróság felhívhatja a feleket a közvetítés igénybevételére a jogvita rendezése érdekében. A bíróság felhívhatja továbbá a feleket arra is, hogy vegyenek részt egy, a közvetítés igénybevételéről szóló tájékoztatón, ha ilyen tájékoztatókat tartanak, és azok könnyen igénybe vehetők.

(2) Ez az irányelv nem érinti a közvetítés igénybevételét – a bírósági eljárás megkezdése előtt vagy után – kötelezővé tevő, ösztönző vagy szankcionáló nemzeti jogszabályokat, feltéve, hogy az ilyen jogszabályok nem akadályozzák a feleket az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférési joguk gyakorlásában.

6. cikk

A közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodások végrehajthatósága

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a felek vagy a felek bármelyike a többi fél kifejezett beleegyezésével kérhesse, hogy a közvetítés eredményeképpen létrejött írásbeli megállapodás tartalmát nyilvánítsák végrehajthatóvá. Az ilyen megállapodás tartalmát végrehajthatóvá kell nyilvánítani, kivéve, ha a szóban forgó esetben a megállapodás tartalma a kérelem benyújtása szerinti tagállam jogába ütközik, vagy ha annak a tagállamnak a joga nem rendelkezik végrehajthatóságáról.

(2) A megállapodás tartalmát bíróság vagy egyéb illetékes hatóság ítéletben vagy határozatban vagy hiteles okiratban végrehajthatóvá nyilváníthatja, a kérelem benyújtásának helye szerinti tagállam jogszabályaival összhangban.

(3) A tagállamok értesítik a Bizottságot, hogy az (1) és a (2) bekezdés szerinti kérelmekkel mely bíróságokhoz vagy egyéb hatóságokhoz lehet fordulni.

(4) E cikk egyetlen rendelkezése sem érinti az (1) bekezdéssel összhangban végrehajthatóvá nyilvánított megállapodások más tagállamban való elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat.

7. cikk

A közvetítés bizalmas jellege

(1) Tekintve, hogy a közvetítés bizalmas jelleggel végzendő, a tagállamok – a felek ettől eltérő megállapodása hiányában – biztosítják, hogy sem a közvetítők, sem a közvetítési folyamat adminisztrációjában részt vevő személyek nem kötelezhetők bizonyítékot szolgáltatni polgári és kereskedelmi bírósági, vagy választott bírósági eljárásban olyan információkról, melyek a közvetítési eljárás során vagy azzal kapcsolatban merülnek fel, kivéve:

a) ha ezt az érintett tagállam közrendjével kapcsolatos nyomós indokok szükségessé teszik, különösen ha gyermekek érdekei védelméhez vagy személyek testi vagy lelki épsége megsértésének megakadályozásához kívánatos; vagy

b) ha a közvetítés eredményeképpen létrejött megállapodás tartalmának hozzáférhetővé tétele szükséges a megállapodás végrehajtásához vagy érvényesítéséhez.

(2) Az (1) bekezdésben említettek nem akadályozhatják meg a tagállamokat abban, hogy szigorúbb intézkedéseket hozzanak a közvetítés bizalmas jellegének védelmében.

8. cikk

A közvetítés hatása az elévülési időre

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a jogvitát közvetítéssel rendezni megkísérlő feleket ezt követően ne akadályozza az elévülési időszaknak a közvetítés alatt történő lejárta az említett jogvitához kapcsolódó bírósági eljárás vagy választott bíráskodás kezdeményezésében.

(2) Az (1) bekezdés nem érinti az azon nemzetközi megállapodásokban előírt elévülési időre vonatkozó rendelkezéseket, amelyeknek a tagállamok részes felei.

9. cikk

A közvélemény tájékoztatása

A tagállamok – bármely általuk megfelelőnek ítélt eszközzel – ösztönzik, hogy a közvélemény számára, különösen az interneten hozzáférhetőek legyenek a közvetítők és közvetítői szolgáltatást végző szervezetek elérhetőségére vonatkozó információk.

10. cikk

Tájékoztatás az illetékes bíróságokról és hatóságokról

A Bizottság bármely megfelelő eszközzel nyilvánosan hozzáférhetővé teszi a 6. cikk (3) bekezdése alapján az illetékes bíróságokról vagy hatóságokról a tagállamok által közölt információkat.

11. cikk

Felülvizsgálat

Legkésőbb 2016. május 21-ig a Bizottság jelentést terjeszt elő ezen irányelv alkalmazásáról az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére. A jelentés figyelembe veszi a közvetítés fejlődését az Európai Unió egész területén, valamint ennek az irányelvnek a hatását a tagállamokban. Szükség esetén a jelentést javaslatok kísérik az irányelv kiigazítására.

12. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2011. május 21-ig megfeleljenek, a 10. cikk kivételével, amelynek legkésőbb 2010. november 21-ig kell megfelelni. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.