Pages Menu
Categories Menu

Mi a mediáció?

A mediáció angolszász országokból eredő,eredetileg az angolszász jogrendhez kötődő alternatív vitarendezési módszer. A lényege, hogy konfliktusban vagy jogvitában álló felek megkísérelnek egy, kölcsönösen előnyös megállapodásra jutni, és azt szerződésben rögzíteni egy független, elfogulatlan és pártatlan szakértő vezényletével.

„Mediáció alatt azt az eljárást kell érteni, amelynek során egy semleges harmadik fél segítséget nyújt a feleknek vitájuk rendezésére, anélkül azonban, hogy maga döntené el a vitát. Ez az eljárás teljesen informális és békítő jellegű, célja, hogy segítse a feleket egy kölcsönösen elfogadható egyezség létrehozásában.” (Florida, Mediation in any civil actions § 44.301)

Dr. Szegő Kriszta Üzleti Mediáció Ikon

Az eljárás olyannyira népszerű, hogy néhány országban már csak úgy lehet bírósághoz fordulni, ha a felek igazolták, hogy előzetesen részt vettek mediáción, ahol megkíséreltek megegyezni. Hasonló törekvésekre Európában is láthatunk példákat, amikor Brüsszel arra biztatja a tagállamokat, hogy a konfliktusoldó eljárásokban a mediációt részesítsék előnyben. (2008/52/EK irányelv)

A mediáció azokban az országokban terjed, ahol az állampolgárok eléggé érettek ahhoz, hogy rájöjjenek: maguk is tudnak dönteni saját ügyeikben. Ehhez kapnak segítséget, miközben a döntés jogát és az azzal járó felelősséget nem adják ki a kezükből. A mediátor a problémamegoldó folyamat keretében segít tisztázni a konfliktus természetét, segít olyan megoldást találni, amely mind a két fél számára kielégítő. A közvetítés során a legfontosabb, hogy a személyek közti konfliktus – mely valós vagy vélt sérelmek alapján jött létre – feloldódjon, és létrejöjjön az egyezség.

A mediáció konszenzuson alapul

A vitában álló felek maguk döntik el, hogy el tudnak-e jutni a megegyezésig, és ennek természetét és feltételeit maguk szabják meg. A felek ezáltal a megegyezés eredményét teljes mértékben kontrollálják.

A mediáció nem csupán azt engedi meg, hogy a felek maguk állítsanak fel szabályokat az elfogadható megoldás érdekében, hanem készteti is őket, hogy találjanak olyan megoldást, amelyet saját hatókörükben meg tudnak valósítani. Ezáltal megszabadulnak a bíráskodás, az ítélkezés nyomasztó légkörétől. Bármikor kivonhatják magukat a mediáció folyamatából.

A mediáció nem a „jogok és kötelességek”, hanem az „igények és érdekek” mentén működik. A közvetítői tevékenység e tekintetben sajátos permegelőző, vitarendező eljárás. A megkötött megállapodást a felek jelenlétében a közvetítő írásba foglalja, amit a közvetítőnek és a feleknek alá kell írniuk.

A mediációs eljárás akkor indul meg, amikor a közvetítő a felkérést elfogadja, meghívja a feleket az első ülésre, ahol is tájékoztatja őket a közvetítés alapelveiről, a közvetítői eljárás főbb szakaszairól, és az eljárás költségeiről. Ha a felek kérik a közvetítés lefolytatását, erre írásbeli nyilatkozatot kell tenniük, és meg kell állapodniuk a költségek, megosztásáról, az eljárás megszüntetésének eseteiről, és az őket terhelő titoktartási kötelezettségről.

A közvetítői eljárás befejezése történhet a megállapodás aláírásával, vagy úgy, hogy az egyik, vagy mindkét fél közli, hogy az eljárást befejezettnek tekinti, valamint ha az eljárás megindításától számított 4 hónap eltelik.